Buenos Aires nyüzsgése után felszálltunk egy luxusbuszra (Hunor azt mondta, hogy muszáj kipróbálni), és Corrientes felé vettük az irányt. Reggel 9 körül érkeztünk meg a buszállomásra, és miután Hunor apukája felszedett minket, és elvitt haza, belaktuk a lakhelyünket, megismerkedtünk a kutyával (Tinker, bemutatása később következik), aludtunk még egy picit, aztán ebédeltünk, aztán aludtunk…  Valahogy így telt el az első egy hét, a hét vége felé pedig már kezdtem unni a dolgot. Így megbeszéltük a családdal, hogy amíg Hunor fordít, addig én elkezdem megcsinálni a kertet. Szóval feltörtem a betont egy darabon, felástam az egész kertet és kibontottam a régről ottmaradt tégladarabokat, stb.  Ezután elegyengettem a földet a teljes kertben (mert alapból nagyon lejtett), hozattunk friss földet is, ami konkrétan egy háromlovas szekérrel érkezett, és ugyanez az ember vitte el a sittet is, itt ugyanis nem létezik az otthon megszokott konténeres sittszállítási szolgáltatás. Ezután a felszedett kövekből építettem egy sziklakertet, továbbá kialakítottam egy kis szigetet a pálmának, ültettünk futónövényeket a fal tövébe, és most befejezésképpen befüvesítjük az egészet. Előtte/utána képek az alábbi galériában! (Azaz még csak részeredményekről tudunk beszámolni, mert értelemszerűen a fű kinövésére még várni kell…)

Az itt eltöltött lassan 5 hét másik nagy szerzeménye egy Nissan pickup, amellyel napokon belül útra kelünk, és terveink szerint segítségünkre lesz Argentína, Bolívia, Chile, Brazília déli része (pontosabban Pantanal), illetve Paraguay felfedezésében.

Eredeti terveink között az szerepelt, hogy szerzünk itt egy többé-kevésbé jó állapotú kocsit, pihenünk egy kicsit, majd el is indulunk. A gyakorlatban ez azonban nem annyira egyszerű, mint amennyire elsőre tűnik. (Illetve nem tudjuk pontosan, hogy Magyarországon ez mennyire bonyolult, mivel mindkettőnknek ez az első kocsija…) Először is rengeteg időt töltöttünk el a megfelelő autó kiválasztásával. Első kiszemeltünk egy 2012-es Duster volt (ami itt amúgy Renault [ejtsd argentinul: “rénol”]), azonban arra sajnos nem lett volna elég pénzünk. Sajnos az a helyzet itt Dél-Amerikában, hogy az autók iszonyat drágák az európai autóárakhoz viszonyítva. Igen, még a használtautók is. Drágább lett volna megvennünk itt a 4×4-es, 4 éves Dustert, mint amennyiért otthon ugyanezt a modellt újonnan megvehettük volna. Ezen egy kicsit elkeseredtünk, és átestünk a ló másik oldalára, azaz mindegy, csak guruljon, és el lehessen feküdni benne. (Mivel mindenképpen olyan kocsit szerettünk volna, amiben aludni is lehet, ha úgy adódik.) Így jött a képbe egy Peugeot [peug-dzsot] 504-es pickup verziója. Ezzel annyi bajunk volt, hogy az autó egy potenciális pénztemetőnek tűnt, és nem is voltunk biztosak benne, hogy jó áron tudnánk később eladni. Én akkor mondtam le végleg erről a típusról, amikor Hunorral egyik este törésteszteket nézegettünk. Rémálmaimban azóta is a bábuk szétszakadó végtagjai repkednek a fejem felett… na mindegy, szóval így jött az elhatározás, hogy azért legyen valamivel modernebb. Először kinéztünk egy szimplakabinos 98-as Hiluxot, aztán vegül megláttuk Az Igazit: egy szintén szimplakabinos, 99-es Nissan Navarát (itt Frontier néven fut), ami sokkal felszereltebb volt, és szuperül nézett ki. Szóval így tettünk szert az alábbi csodára, részemről külön pluszpont, hogy matt fekete fóliával van bevonva az egész, mindig is roppant menőnek gondoltam egy matt fekete autót, nem is álmodtam róla, hogy egyszer tényleg ilyenem lesz…:D

A kocsi most éppen szerelőnél van, mert indulás előtt rendbe tetetjük a fékrendszerét, illetve a kormányműnél és a futóműveknél is elöregedtek valami gumivégű alkatrészek, szóval azokat még kicserélik. (h)Futómű: kormányösszekötő, gömbfejek, kormányvégek, szilentek, segédkar; fékrendszer: betétek, dugattyúk; kormányzás: kormánymű tömítések, a globoid csigát  pedig Jose, az esztérgályos újrafelületezte.(/h) De még így is olcsóbban jövünk ki valószínűleg, mint amennyiért a Hiluxot “utazóképes” állapotba hozhattuk volna. Pluszpont Hunornak, hogy miután a kocsi megvétele után fordítás helyett több napot töltött az autó alá bújva, véletlenül megjavította a tolatólámpát. Azért véletlenül, mert eredetileg a sebességmérőt akarta megcsinálni (nem működik, de jó hír: így legalább a kilométeróra sem változik), és talált alul valami elszakadt kábelt, amit kiszedett és újra összekötött a csatlakozójával, mire kiderült, hogy az igazából a tolatólámpa vezetéke volt. Nem baj, most már legalább az működik. 🙂

Szóval ennyit  a kocsiról, majd ha végre visszatér a szerelőtől, akkor mesélünk még bővebben. A tervünk további része amúgy az, hogy szerzünk a platóra egy tetőt, és berendezzük hátul a kis nappalinkat, konyhánkat, háló- és fürdőszobánkat az elkövetkező kb. három hónapra. Azonban szimplakabinos Nissanra sajnos nem olyan egyszerű tetőt találni. Hosszas kutatás után végre felfedeztünk egy tökéleteset zárható hátsó ajtókkal, nyitható ablakokkal, kitűnő állapotban, amit elég jó áron ad a jelenlegi tulaja. Egyetlen probléma, hogy Mendozában található, innen 1500 kilométerre. Sebaj, gondoltuk, elpostáztatjuk Corrientesbe. A probléma csak az, hogy nem lehet közvetlen ide szállítatni, hanem először Rosarioba küldhettük volna, onnan pedig egy másik cég hozta volna Corrientesbe. “Volna”.  Mert ez az egész művelet összesen annyiba került volna, mint maga a tető, 6500 peso, azaz kb. 130 ezer forint körül, ha átszámoljuk. (igen, igen, tudom, NEM szabad átszámolni) Ezért úgy döntöttünk, hogy – bár egyáltalán nem esik útba, de inkább módosítjuk eredeti útvonaltervünket, és mi magunk megyünk el érte, majd onnan indulunk a kalandozásainkra. Nem mondom, hogy a benzin (azaz gázolaj) annyira olcsó, de oda-vissza még így is csak 4000 peso lesz az útiköltségünk, ami azért lényegesen kevesebb, mint a 6500. Szóval nemsokára indulunk Mendozába. 🙂

Úgy számoltunk, hogy még Corrientesben elkészülünk az egész berendezéssel, és aztán csak Mendozában felrakjuk a tetőt, és már ott sem vagyunk. Már az első résszel is akadtak gondjaink, azaz az alapvető probléma itt szerintem az, hogy ha a fatelepen leadod a rendelést délelőtt, és ők azt mondják, hogy vagy ma estére vagy holnap nyitásra meglesz, akkor másnap délután előtt nem nagyon érdemes érdeklődni. Igen, ennek sajnos kétszer is meg kellett történnie, mielőtt beletörődtünk. Ok, végre nálunk a fa, kezdhetünk barkácsolni. Ezzel csak az a probléma, hogy a ház szerszámkészlete… hát erősen hiányos volt egy ilyen projekthez. Szegény Hunor azóta is rozsdás kézifűrésszel rémálmodik. Amúgy a galériában meg lehet tekinteni lakásunk készítésének lépcsőit: fa elhozatala, festés (eredetileg nem volt tervben, de a hosszanti fagerendákat olyan vizes fából vágták, hogy már kb. másnapra bepenészedett, mert egymás mellett tároltuk őket…), fiókok összeszerelése, ágyszerkezet összeszerelése, majd miután rájöttünk, hogy a nyílóajtó, amit terveztünk, a tető miatt valószínűleg pont nem fog tudni nyílni, az átépítés… Azt hiszem most pár hónapra kibarkácsoltuk magunkat. 🙂 De legalább az eredmény magáért beszél:

Luxus, sőt! Egyenesen LUXUS!
Ezen még lesz egy hiperkényelmes felfújható matrac. Nem, nem intex.  (h)Nem intex, rohadjanak meg, nincs support (értsd: pumpa) a saját matracukhoz.(/h) Az egyéb túrafelszerelések beszerzésére valószínűleg nem Corrientes a legalkalmasabb hely, tekintve, hogy a környéken 1000 km-es körzetben nem hogy hegy, de még domb sincsen nagyon. Azaz a helyi plázában található Montagne bolt nagyjából úgy hat itt, mint mondjuk egy Himalája nevű bolt a Hortobágyon. És a kínálata is pontosan megegyezik azzal, amit ezek alapján előre feltételezhetünk: szegényes és ami van, az rohadt drága. Argentínára sajnos egyébként is jellemző, hogy az importtermékekre iszonyatos vámokat vetnek ki, ennek következtében ugyanaz a kabát/cipő/gázfőző/stb az otthoni árnak minimum a másfélszeresébe, de inkább a kétszeresébe kerül. Ennek nyilván az lenne a célja, hogy serkentse a hazai termékek versenyképességét, ebben csak az az egyetlen dolog hibádzik, hogy ilyen termékeket valószínűleg egyáltalán nem gyártanak itt, mert néhány nagy márka mellett nagyjából kizárólag olcsó kínai hamisítványok találhatók meg a boltokban. Viszont az intézkedés populizmus-mutatója vitathatatlanul magas lehet, úgyhogy ez van, addig is, amíg ezeket el nem törlik, az emberek továbbra is átjárnak majd autótfelújítani Paraguayba, műszaki cikkeket venni Chilébe, stb, stb. Mi is erre készülünk amúgy, felszerelésünk hiányzó elemeit Chilében fogjuk beszerezni egy outdoor boltban.

Egyébként itt tartózkodásunk alatt háziasítottunk egy macskát (vagy fordítva, nézőpont kérdése), aki – ahogy az a képeken is látszik – nagy segítségünkre volt a famunkák során. Továbbá egyes képeken látható egy kutya is, ő Tinker, őt nem kellett háziasítani, neki már alapból volt egy funky kis háza a lakásban. Sajnos a kutya-macska barátság ebben az esetben nem működött túl jól, mert bár a macska egy hihetetlenül nyugodt fajtából való, Tinker nem nagyon mutatott hajlandóságot a kiegyensúlyozott és békés közös létezés elősegítésére. Mindegy, idővel csak megtörik, mert a cica már menthetetlenül odaszokott…
A többi képen pedig Corrientes egyik legfőbb látványossága, a Costanera látható naplementekor. Ez tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy folyópart, és minden városban, ami folyó mellett fekszik, így hívják a parti sétányt. A képeken látható híd Corrientest köti össze Resistenciával, ami a szomszédes Chaco tartomány fővárosa. Kapcsolódó sztori: Hunor fordítás közben rákérdezett apukájánal, hogy mennyire mélyek az elektromos ismeretei, mire ő – azt sugallva, hogy valójában nem túlságosan mélyek – csak úgy válaszolt, hogy: “Corrientes [jelentése: áram, áramlatok] és Resistencia [jelentése: ellenállás]”.

Folytatás nemsokára (de tééényleg nemsokára) következik, akkor már egy üveg bor és magas hegyek mellől tudósítunk majd. 🙂

Lett egy autónk. Anna ír majd róla bővebben a következő posztban, itt csak megemlékeznék egy szösszenet erejéig a tényről, illetve a hátsó szélvédő feliratáról. Amit első találkozáskor elhatároztam, hogy lekaparok.

A név a volt tulaj testvérének neve. Ő nem szólt róla semmit, de a barátja, aki tanúnak érkezett az átadáskor elmesélte, hogy miért is található rajta a felirat. A srác motorbalesetben hunyt el és imádta a kocsit, ezért a testvére rárakatta a nevét emléknek. Így már nem volt kedvem leszedni. Sőt. Titokban Mad Max-nek neveztem el a gépet. Annának nem tetszik, nem is emlegetjük így, de a felirattal, meg azzal, hogy igazából egy kattant, DIY campert építünk belőle, szerintem tökéletes a név.

Szóval Max.. Ride eternal, shiny and chrome. Witness him.