Mint bizonyára már a legtöbben tudjátok, nemsokára lelépünk messzi földekre, hogy

  • megismerjük, és behatóan tanulmányozzuk a brazil strandkultúrát;
  • megnézzük a fontosabb nagyvárosokat, az indián és a spanyol koloniális építészet remekműveit;
  • megismerjünk új arcokat;
  • túrázzunk az Andokban;
  • lemenjünk egészen Ushuaia-ig, a legdélebbi városig;
  • felmásszunk a Machu Picchura;
  • illetve további közhelyek és irigylésre méltó kalandok, stb, stb…

A pontos útitervünk ismertetése egy későbbi bejegyzés témája lesz, leginkább azért, mert még mi sem tudjuk pontosan…:) Blogunk legfőképpen a családnak és a barátoknak szól, de ha ezzel szerzünk világhírt valamilyen ismeretlen és megjósolhatatlan okból, ám legyen.

Amikor megemlítem a blogunkat, a leggyakoribb reakció általában a “Hogy miii?”, “Láma micsoda??”, illetve “Nemááár, miért ilyen hosszú???”. Szóval a félreértések tisztázása végett íme némi eredetmagyarázat:

Egy bizonyos internet-szerte híres Llama song refrénje a szintén internet-szerte híres “llama-llama-duck” szókapcsolat. (megj.: Megtekintését nem ajánlom keringési- és szívproblémákkal rendelkezőknek, főként nem a 10 órás verziót.) Mivel nagy rajongója vagyok ennek a művészi alkotásnak, muszáj volt méltó emléket állítani. Az utolsó “duck” szócska “capybarára” történő lecserélése igen kifinomult költői utalás úticélunkra, Dél-Amerikára. Lámából köztudottan népes populáció él Peru, Bolívia illetve Ecuador környékén, viszont a kacsa nem annyira illett a képbe. Így döntöttünk végül a capybara mellett, amely Dél-Amerika egyik emblematikus élőlénye.
A capybara, azaz a magyarul kevésbé jól hangzó vízidisznó Brazíliában, Argentína északi részein, illetve Peru, Bolívia és Kolumbia esőerdős vidékein fordul elő. Mellesleg a világ legnagyobb rágcsálói, kb 40-65 kilót nyomnak. További érdekesség, hogy húsát a mai napig lehet nagyböjt idején is fogyasztani, mivel a gyarmatosító spanyolok fejében néhány száz évvel ezelőtt a következő gondolatmenet játszódott le: “A capybara nagyrészt vízben vagy vizes területen él –> tehát hal. Halat lehet enni a böjt alatt is –> tehát Isten eme nagy, szőrös, tüdővel és méhhel megáldott teremtményét is bátran lehet fogyasztani!”