Számomra az új, különböző ételek és italok kipróbálása a egyik legizgalmasabb, ha messzi földre utazok. Oké, el kell ismerjem, nekem ez otthon is elég központi kérdés…
Tehát mi az, ami Brazíliában van, és otthon nincs, illetve fordítva? Illetve milyen egyéb különbségek vannak az étkezési szokások terén?
Miután megérkeztünk holtfáradtan Rióba, első utunk egy McDonald’s-ba, azaz a biztos wifi lelőhelyére vezetett. Azóta azonban igyekszünk minden kicsit is furcsának és izgalmasnak tűnő, “ez meg mi a halál?”, vagy “vajon ez növény vagy állat?” típusú ételt és italt kipróbálni.
A brazilok egyik legjellegzetesebb sós rágcsálnivalója a pao de queijo [páo d’kéizso], azaz magyarra fordítva sajtkenyér. Ahogy a nevéből is sejthető, rengeteg sajtot tartalmaz, továbbá főként tápiókalisztet meg tojást. Hasonló az argentin konyhában is előfordul, csak azt chipának hívják, és picit tömörebb állagú, laktatóbb. Be kell valljam, hogy nekem igazából a brazil verzió jobban bejön, de Hunornak nyilván lenne hozzáfűznivalója a témához…
Ezenkívül rendkívül jó töltött csirkés pitét, és szintén csirkével töltött kúp alakú, bő olajban kisütött sós fánk féleséget tudnak készíteni, ezek kb. minden sarki büfében megtalálhatók, egész jók és általában elég olcsók is.
A mindennapi brazil konyha alapelemei egyébként a rizs, a bab, a sült krumpli és valamilyen sült hús vagy hal kombinációja. Szóval szerintem nem annyira ötletes, főleg ha figyelembe vesszük, hogy itt aztán tényleg sokkal több gyümölcs és zöldség terem meg, mint bárhol Európában. Ettől függetlenül azért lehet érdekes specialitásokat kóstolni, például a tapiocát, ami tulajdonképpen serpenyőben kisütött tápiókaliszt mindenféle édes vagy sós töltelékkel. Ehhez a szemcsésre őrölt tápiókalisztet egyszerűen csak beleszórják a serpenyőbe, ez pedig a hőtől annyira összeáll, hogy egy ropogós-nyúlós lepény lesz az eredmény. Ezt még a serpenyőben megtöltik a választott kiegészítővel, majd félbehajtják, és így találják. Pontosabban nyomják a kezedbe, mert ez leginkább egy utcai kaja, amit bódékból árulnak. Szerintem egész ízletes, mondjuk meg kell jegyezni, hogy magának a sült tapiokának önmagában semmi íze, de hasonlóan elkészítve valószínűleg a búzának sem lenne. Az állaga mindenesetre király. 🙂
Az egyik legjobb úti snack kaja a bananinha [bánáninnyá] és társai. A bananinha tulajdonképpen kizárólag préselt, aszalt banánt tartalmaz, néha cukrot is adnak hozzá, de az nyilván az olcsóbb verzió. Bármilyen boltban elérhető, instant energiaforrás. A társai alatt pedig az egyéb gyümölcsökből hasonló módon elkészített ugyanilyen kis rudacskákat értem, és itt legalább tényleg kreatívok a brazilok: ettünk már narancssárgát (valószínűleg édesburgonyás vagy sütőtökös vagy papayás, nem sikerült megallapitani), és láttunk rengeteg egyéb verziót,mint banán-füge, banán-goiaba, ananász, stb.
A brazilok nemzeti étele a feijoada [féjzsoádá], ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy “babos”. Tehát igen, ez egy bab alapú étel, amiben van valamiféle hús is. Talán hasonlít a mi babgulyásunkhoz, csak nincsen benne tejföl meg csipetke, és eléggé eltérő a fűszerezése. Amikor az egyik hostunk először mesélt róla (azt hiszem talán Sao Sebastiaoban) , azt mondta, hogy általában van egy konkrét nap a héten, a feijoada nap, amikor ez megtalálható az éttermekben, egyébként a hét többi részén nem kapható. Ez a jeles nap a csütörtök.
Oké, folytattuk utunkat – Santosban szintén előjött a téma a hostunknál, mire ő egyből rávágta, hogy két feijoada nap van egy héten, méghozzá a szerda és a szombat.
Mi Hunorral ott álltunk tétlenül, és a röhögést visszafoljtva felhívtuk a figyelmét az ellentmondásra. Szóval az derült ki, hogy valószínűleg régiónként változik a feijoada nap, azonban mindenhol elég hasonlóan készítik.
A sztori vége: egyik nap (szerdán) kimentünk frizbizni a tengerpartra Guarujában, és megtanítottuk néhány trükkre a hostunkat, visszafelé a lány mondani akart valamit, és kérdezi: “Tudjátok milyen nap van ma?”, mire Hunor rögtön: “Feijoada nap??”
Kész, a csaj megsemmisült. 😀
(h): inni leginkább vizet iszunk. Szereztünk egy jó nagy petpalackot, amit aztán minden helyen megtöltünk az adott napi esemény hidratációját biztosítandó. De ez nem úgy történik ám, hogy csap > víz > hepinessz.. A víz tisztítása itt kimerül abban, hogy teleszórják klórral. Rendesen. Minden megdöglik benne – beleteszed az ujjad, leszárad. Szóval a csapvíz fogyasztása nem ajánlott, így mindenki konyhájában található egy szerkezet, ami megtisztítja a csapvizet. Van belöle elektromos szivattyús, passzív gravitációs filteres, kicsi, nagy, kerek, szögletes *insert Gombóc Artúr felsorolás here*, így az adott szállásra történő megérkezéskor mindig kapunk egy gyorstalpalót a gépezet használatának módjáról.
Amúgy a brazilok valamiért nagyon szeretik a guarana-t – létezik belőle szénsavas üccsi (tutti frutti ízesítéssel), aminek konkrétan cukor íze van némi energiaitallal a háttérben. Én eddig azt hittem, hogy szeretem az édes dolgokat, de ehhez az egész országhoz képest én még a kispályát sem képviselem.
Italnak mondhatjuk még a másik nagy kedvencet, amire azért mi is elég erősen rákattantunk: ez az acai shake/jégkása/fagylalt. Ez tulajdonképpen egy bogyó, ami leginkább az áfonyára hasonlít és tele van energiával. Ebből a kedves népek banán és eper, illetve némi cukorszirup segítségével készítenek egy jégkása szerű dolgot, ami egy fél napra elegendő kakaót tartalmaz egy ember számára.
Azt hittétek ennyi volt a cukor az innivalókkal kapcsolatban? A mérgezést okozó innivalók koronázatlan királya – dobpergés – maga a cukornád lé. Kis inox acél utánfutó az utcán, rajta egy gép, amire rá van erősítve egy láncfűrész motorja. Ezt beröffentik, bedugnak a gépbe pár nádat, amiből kipréselődik a mennyei manna: tömény cukorlé. Valamilyen gyümölccsel megbolondítják és már iható is. Gyomorfájás garantált, de amíg megiszod, nagyon örülsz neki, mert tényleg finom. Az árustól a hostunk kunyerált nekünk (és magának) egy kis száraz nádat is, mondván: rágcsáljatok csak, finom. Tényleg az, fene sem gondolta volna, hogy az a szárazkórónak tűnő valami ennyire lédús.. A kocsiig már csak nagyon nehezen tudtunk elgyalogolni.
Leave a Reply